Valamennyien szerveződéseknek, szervezeteknek vagyunk tagjai, legtöbbünk egyszerű „honvéd” mások közülünk „tisztek”, „tábornokok”: szervezetük közép és felső vezetői.
Valamennyien részese vagy érintettje vagyunk egy vagy több olyan szervezetnek, amelynek a sikerében érdekeltek vagyunk, innen kapjuk a fizetésünket, vagy ide jár a gyerekünk óvodába, iskolába, vagy éppen itt döntenek arról, hogy településünkön melyik utcát csatornázzák vagy újítják fel legközelebb.
Fontos, hogy sikeresek legyenek ezek a szervezetek: vagy azért mert érdekelve vagyunk az általuk nyújtott szolgáltatás minőségében (ízletes kenyeret, friss zöldséget szeretnénk vásárolni), vagy mert mi magunk állítjuk elő a szervezetünkkel azt a terméket vagy szolgáltatást, amely értékesítése által kapjuk jövedelmünket.
A szervezet sikere – tudjuk – azon múlik jelentős mértékben, milyen módon sikerül megszervezni a szervezeten belüli folyamatokat. Tudjuk, hogy a sikeres működést az jellemzi, hogy mindenki tudja a feladatát, mindenki tudja mit, mikor és hogyan kell megtennie. Így – ezt írva, olvasva – nem adódik magától, hogy ehhez a működéshez irányításra, vezetésre is szükség van.
.jpg)
A mindennapi tapasztalatunk ugyanakkor természetesen az, hogy minden szervezetnek vezetőre és vezetésre van szüksége. A termodinamika törvényeiből is ismerjük azt a jelenséget, hogy egy magára hagyott rendszer entrópiája, rendezetlensége növekszik, ami azt a szemléletünket erősíti ismét, hogy vezetőre szükség van.
Mégis, felmerülhet bennünk a gondolat, hogy sokszor nem az irányítást magát tekintjük-e fontosabbnak, mint a jól működő folyamatokat, a jól működő rendszert. Nehezen tudunk elvonatkoztatni attól, hogy minden kapcsolatot vertikálisan, alá- és fölérendeltségi viszonyban képzeljünk el. Nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy egy egyedekből (emberekből) álló szerveződés vezetés nélkül is célszerűen, hatékonyan működhet. Mindeközben számos élő rendszert megfigyelve azt láthatjuk, hogy különösebb (felső) irányítás nélkül is kiválóan szervezett populációt alkotnak.
Mitől lehetséges ez? Hogyan lehet elkerülni a káoszt anélkül, hogy folyamatosan a rendszerbe kellene avatkoznunk? Mitől működnek (látszólag legalább is) automatikusan a folyamatok az emberin kívüli rendszerekben – ide értve az élővilágot és az élettelen struktúrákat is – miközben egy emberek alkotta szervezet láthatólag igényli a személyes vezetést, vezetőt?
A válasz abban a fogalomban rejlik, amit törvénynek nevezünk. A különbség amiatt jelentkezik, hogy az emberi szerveződésekben a törvények (szabályok, elvek, politikák) nem hatnak olyan erővel, mint amilyen erővel akár az élővilágban, akár a fizikában.
Szabályoknak csak akkor van értelmük, ha a szabálytól való eltérésnek következményei vannak, és ezek a következmények azonnaliak, erőteljesesek, nyilvánvalóak és elkerülhetetlenek. Amennyiben ilyen rendszert építünk fel, ez kisebb mértékű személyes irányítás is elégségessé lehet. Mindehhez arra van szükség, hogy egy szervezetnél olyan módon alakítsuk ki a törvényeket, szabályokat, hogy – az előbb említett elv teljesülésével – erőteljesen hassanak.