"Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.

Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."

Örkény István: Az élet értelme

Hol rejlik a siker kulcsa egy szervezetben? Bár több megközelítés van, egyik sem tagadja a szervezetben dolgozó emberek szerepét, fontosságát. Logikusnak tűnik innen az a kiindulópont, amely szerint ez esetben az embereket kell "fejleszteni", azaz olyan módon "alakítani", hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak a szervezet sikeréhez. És bár már maga az alapfeltevés is megfogalmazza, hogy valamilyen viszonylatban, valamihez kapcsolódva értelmezhetjük csak a fejlesztést, mégis hajlamosak vagyunk csak magára az emberre koncentrálnunk.

Érdemes lenne pedig egy pillantást vetnünk olyan szervezetekre, amelyek mérhető módon sikeresek, sőt adott időpontban a legsikeresebbek: a sport csapatokra. Közhely például, hogy nem az a legjobb futballcsapat, amelyik tele van a legjobb góllövőkkel, de még csak nem is az, amelyikben minden poszton a világ legjobbja játszik. Tudjuk: a csapatnak csapatként kell jól teljesítenie, de mit jelent ez az egyes csapattagok szerepét tekintve?

Érezzük, hogy a kapcsolat adja a minőségi különbséget, az a csapattagok közötti, talán leírható, talán leírhatatlan kapcsolat, amelyről írni, beszélni nehéz, de amelyről tudjuk, hogy van, hogy működik és fontos.

Kiválóan mutatják ezek a példák, hogy a kapcsolat minősége akár fontosabb is lehet az egyes "kapcsolódók" minőségénél, az élő szervezet teljesítőképessége pedig legalább olyan mértékben múlik a - nem csak a személyek közötti - összhangon, mint az egyes személyek kiválóságán.

A kapcsolatok az emberek között és a kapcsolatok az emberek és a folyamatok között szabják meg az összhangot (és természetesen a kapcsolatok a folyamatok között). Talán nem furcsa mindezek után azt a következtetést levonni, hogy a siker kulcsának megtalálásához nem lehet az embereket kiemelni abból a környezetből, amelyben, amelyhez viszonyulva nekik kell ezt a sikert megteremteniük.

Motivációról és motiváltságról (vagy annak a hiányáról) beszélünk, de belegondolunk-e közben abba, hogy motiváltak is csak valami iránt lehetünk és valami elérése érdekében. Motivált vagyok, amikor hegyet mászok, és tudom, hogy a hegy tetején a pihenés vár. Egyrészt maga a hegymászás is élvezhető tevékenység, másrészt belátható a vége, és az ekkor kapott jutalom.

A motiváltságomhoz szükséges feltétel mind a hegymászás élvezete, mind a cél elérhetősége és a jutalom vonzósága.

Ha egy tojást rá akarunk arra venni, hogy guruljon, akkor kemény munkával kell tökéletes gömbbé formálnunk, vagy ... elég rátennünk egy lejtőre.

Nem feltétlenül a személyt kell tehát alakítanunk, "fejlesztenünk", elég lehet az is, hogy olyan környezetbe "helyezzük", azaz olyan környezetet alakítunk ki körülötte, amelyben ő maga akar elvárt módon viselkedni.